Különbözünk, mások vagyunk,
de elfogadjuk már, 
mert tudjuk jól, így tanulunk,
az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,
öröm, és élvezet.
Az boldogul, ki hinni mer,
ki jót remél, s szeret.

A szabadságunk drága kincs,
s másokét tisztelem.
Úgy bánok mással, ahogyan
Ő is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,
érzést adok, s kapok.
Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,
a, barátod vagyok… 

Ha hiányzom, hívjál, s jövök,
ha kellek, itt leszek.
Ha megreked sorskereked,
én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,
s a szívünk összeér,
együttérzésem majd segít,
lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem,
a lelki terheket.
Látod, mit tesz a barátság,
mit nyújt a szeretet?

Aranyosi Ervin © 2014-05-29.

  http://idafazekas.ws/